A barakk gondolkodó szíve

Etty Hillesum

Etty Hillesum

Etty Hillesum: a melankóliától a meghitt egységig

2020. március 14. - andras.csaba.sj

Képtalálatok a következőre: etty hillesum

Részlet az 1941. március 17-i, 19-i naplóbejegyzésekből

A “központom” napról napra egyre szilárdabbá válik. Régen, minden acélos és megalapozott elméletem ellenére remegő és bizonytalan madárka voltam. És most egy erőtől duzzadó központ van bennem, mely kifelé is sugárzik, amit mások visszajelzéseiből is észlelek.

És mindennek semmi köze az introvertált alkatomhoz. Ez az erő belülről jön: egy kis zárt mag bennem, ahova olykor teljesen visszahúzódok, amikor a külvilág túl hangosnak tűnik, egyébként minden érzékem áthatóan az engem körülvevő valóságra figyel, és mindazt, mit kint megtapasztal, a benső magvamba szállítja, mely úgymond minden ingertől megerősödik. Egy időben, ellenben, minden kívülről jövő inger feszültté és bizonytalanná tett. Akkor két állapot között kellett választanom, melyek jelentősen eltértek egymástól: egyik, mely teljesen kizárja a külvilágot, egyfajta benső harmónia, mely túl szép, hogy igaz legyen, annyira törékeny és lágy, mit könnyen tönkretehet a külvilággal való legkisebb érintkezés is; és a másik állapot, melyben kuszának, fásultnak és zavartnak érzem magam benső egyensúlyomban és a bizonyosságaimban, szinte mindentől […]

Egy időben, amikor másokkal beszéltem vagy valaki társaságában voltam, kimerültem, egészen addig, hogy utána kénytelen voltam minden darabot összeraknom magamban. Az emberek az életerőmtől duzzadva távoztak, miközben én romjaimba dőltem, agyonhajszoltan. Ma, azonban, minden emberi kapcsolatnak köszönhetően gazdagabbá és erősebbé válok, és mások nagyobb haszonnal járnak társaságomban: minden nap látom, kis dolgok sorozatában.

Etty Hillesum gyógyulásának első szakaszában nagyon frappánsan megfogalmazza és meglátja a három fő élethez való viszonyulást. Egyik az elszigetelődés, másik az altruizmus, és a harmadik a kettő közti állapot, amikor kapcsolatban vagyunk önmagunkkal, ezzel együtt nyitottak környezetünkre is.”

Az elszigetelődésről

Sigmund Freud „Gyász és melankólia és más elméleti írások” című művében arról ír, hogy a melankóliát a gyász szimbolikus munkájának kudarca okozza. Egy személy vagy tárgy elvesztése nem talál szimbólumokra, nyelvezetre, ami miatt nem tudjuk kifejezni gyászunkat, valami megreked bennünk. A melankóliában szenvedő elutasítja az életet, mert hozzá van láncolva az elveszett személyhez, tárgyhoz. A hiány rendkívül erőteljessé válik, kitölti a benső teret, és nem hagy helyet másnak: az életnek. Mivel a hiány elhatalmasodik, emiatt a külső világ elveszíti értelmét. Az egyedüli ízt az adja, amikor az egyén saját sebeit nyalogathatja, így legalább kapcsolatban lehet a hiánnyal, ami elevenen hat, egyébként a világ ridegnek és fakónak tűnik.[1]

Etty hajlamos a depresszióra, naplója első felében gyakran beszámol visszaeséseiről. Fontos megemlíteni, hogy gyermekkorában nem igazán tapasztalta a szüleivel való kapcsolat meghittségét, tíz év alatt négyszer költöztek, ami a barátok, kapcsolatok elvesztésével is együtt járt. Látva a szüleivel való bizalmi kapcsolat hiányát, talán senkivel sem oszthatta meg gyászát, és egyedül maradt fájdalmával. A gyász, az állandó hiányérzet így fiatalkorának kísérőjévé vált.

Képtalálatok a következőre: edward hopper morning sun

Edvard Hopper „Reggeli nap” című festménye (1954) nagyon kifejezően szemlélteti ezt az állapotot. Mintha Etty a képen szereplő nőről írta volna: „teljesen kizárja a külvilágot, egyfajta benső harmónia, mely túl szép, hogy igaz legyen, annyira törékeny és lágy, mit könnyen tönkretehet a külvilággal való legkisebb érintkezés is”. A nő nem szenved, de nem is él igazán. Mit tennél? Hogyan segítenél neki?

Ha tehetném, akkor bemásznék a kép keretein belülre, és beszéltetném, hogy fejezze ki fájdalmát. „Találjon szavakat érzéseinek!” Dorothee Sölle protestáns teológusnő a gyász három szakaszáról ír. Az első az archaikus fázis, amikor az ember néma marad, csak artikulálatlan hangokat tud kiadni. A második a kifejezés és a kommunikáció fázisa. Jakabos Barnabás SJ rendtársam ebben nagyon ügyes, amikor nyitott mondatokat kezd el, amit nekem kell befejeznem: „Úgy érzem magam, mint…”; „Olyan jó lenne, ha…”; „Bárcsak…”; „Ha képet használnék, akkor … lennék”. Nagyon hasznos praktikák ezek, melyek segítenek megnevezni érzéseimet, vágyaimat. Felszabadító tud lenni. Az utolsó fázis az átalakulás szakasza, amikor a veszteségélmény, a szenvedés beépül élettörténetembe, és tovább tudok lépni. Amikor el tudom fogadni, hogy az élet magába foglalja a veszteség lehetőségét. Nem az én döntésem, megszületik bennem. Nekem ugyanis semmit sem kell elfogadnom (ki mondaná a gyermekét elveszítő anyának, hogy fogadja el?). Ezt az idő és a kegyelem hozza magával. Sölle hozzáteszi, hogy minél inkább igenlem az életet és a valóságot, hajlandó vagyok belépni az élet dinamikájába, annál inkább érinteni fog a fájdalom is. Mégis jobb élni és a fájdalmat hordozni, mint elszigetelődni és vegetálni. Ha bátran élünk, akkor bízhatunk abban is, hogy a Szentlélek segít meglátni a nehéz helyzetek értelmét, és a kagyló vajúdásából megszülető gyöngyszemet.[2]

Az elszigetelődött ember alapvető érzése, hogy senki sem érti meg. Nagyon nehéz segíteni neki, mert sündisznóvá válik, és elvan áldozatszerepének táplálásával. Haragszik az egész világra, hogy magára hagyták, elméleteket gyárt, melyek saját igazát támasztják alá. Gondolatok hálóját szövögeti, mellyel még inkább az elbarikádozás folyamatát készíti elő. A képen szereplő hölgy is a „Nem kellek senkinek” érzést fejezi ki. Nehéz kikerülni ennek körforgásából, egyedül nem megy. Egy hűséges, kitartó barát jelenléte, bátorítása ilyenkor életeket menthet. Hosszú folyamat gyümölcse lesz, míg élete a hiány-központúságból a hálatelt lelkület irányába halad, amikor a pozitívot, az életet is magába tudja szívni, nemcsak a keserűséget. De van remény!

Etty szerint a második út, amikor teljesen a külvilágnak élünk anélkül, hogy kapcsolatban lennénk érzéseinkkel és vágyainkkal. Ezt hívják altruizmusnak. Mivel Etty inkább az elszigetelődésre hajlamos, ezért ezt a részt nem fejtem ki bővebben.

Szemlélődő a cselekvésben

Mit jelent a harmadik életforma, amiről Etty így ír: „Ez az erő belülről jön: egy kis zárt mag bennem, ahova olykor teljesen visszahúzódok, amikor a külvilág túl hangosnak tűnik, de egyébként minden érzékem áthatóan az engem körülvevő valóságra figyel, és mindazt, mit kint megtapasztal, a benső magvamba szállítja, mely úgymond minden ingertől megerősödik”?

Etty megérez valamit, ami még csak csíra formájában él benne, de már valamit sejt belőle. Egybecsend lelki kísérőm egyik beszédével, amivel bejegyzésemet is zárom:

„Az imádság, a lelkigyakorlat szíve, hogy belépj és kapcsolatban maradj mindazzal, amit a Jézussal való találkozás megmozgatott benned. Belülről válsz Jézus tanítványává, nem elég Jézust utánozni! El kell indulnod Jézussal az úton, kapcsolatban kell vele lenned, egészen vérének ontásáig, ha teljes életet akarsz élni. Kapcsolatban lenni azzal a Jézussal, aki megnyithatja számunkra emberségünk teljességét.

Az Isten felé vezető út és a bensőnk, emberségünkhöz vezető út ugyanaz. Szent Ignác megmutatja az utat, ami segíthet ebbe a mélységbe megérkezni. A Vezérelv és alapigazság arról beszél, hogy Istenért vagyok teremtve. A szemlélődés a szeretet elérésére szemlélődés pedig arról beszél, hogy Isten közeledik felém. Hol van az Istenhez vezető utam? Az Istenhez vezető út a konkrét valóság, ahol élsz. Isten fáradozik és munkálkodik bennem és minden teremtményben, és így közeledik hozzám. A te konkrét valóságod az, ahol Isten közeledik hozzád. Az életedben semmi sincs, mi ne hozhatná el az élet teljességét, ahol nem találkozhatna veled Isten. Ezért fölösleges másutt keresni az életet, elmenekülni a konkrét helyzetből, amiben élek, mert Isten értem a teremtett dolgokban dolgozik és fáradozik. És ez a nyitottság: az életben semmit sem kell letagadnod: Isten az életedben mindent integrálhat, átalakíthat.    

Ez életmód is egyben: 1. Adj bele mindent, köteleződj el teljesen, fektesd bele minden energiádat abba, amit csinálsz. 2. Tudatosítsd, hogy ez a munka hogyan érint téged bensődben! Milyen hatással van rád, amikor dolgozol? Az effajta tudatosság, képesség nélkül létezhetsz, de nem élsz igazán. 3. Kapcsolatban maradni mindazzal, mi életet adott munkád során… Ha bensőd mélyén tudsz maradni, akkor érzed, hogy az élet elkezd táplálni. Tudatosítod magadban érzéseidet, amikor a munkával végzel? A tanulás, az ima, a házimunka, egy találkozás után? Tudatosítani, hogyan érintett meg, kapcsolatban maradni mindazzal, amit kaptál... Ez elvisz téged arra a szintre, hogy elkezdesz szemlélődővé válni mindabban, amit teszel. A szemlélődés főképp nem attól függ, hogy mennyit imádkozol, hanem hogy milyen mélyen éled életedet. Mélyen megélni mindazt, mit teszel, semmitől sem menekülni. Kapcsolatban maradni önmagaddal. És ez fokozatosan elhozza számodra az élet teljességének tapasztalatát, amikor meghitten Isten szívében találod magadat”.

 

 Nem hallottad csendes lépteit?

Ő jön, jön, egyre jön.

Minden pillanatban s minden korban,

mindennap és minden éjjel

ő jön, jön és egyre jön.

 

Sok éneket énekeltem már, sokféle hangulatban,

de mindegyiknek hangjai csak ezt hirdették:

ő jön, jön és egyre jön.

 

A napfényes április illattól fűszeres napjaiban,

az erdei úton át ő jön, jön és egyre jön.

A júliusi éjszakák esős sötétjében a felhők mennydörgő kocsiján

ő jön, jön és egyre jön.

 

Ha bánat bánat után ér, az ő lépésének súlyos nyomát érzi szívem,

s ugyancsak az ő lábának aranyos érintése az,

melytől bennem az öröm napfénye felragyog.

Rabindranath Tagore

 

[1] M. Recalcati, Le nuove melanconie. Destini del desiderio nel tempo ipermoderno, Varese 2019, 17.

[2] D. Sölle, Sofferenza, Queriniana, Brescia 1976, 23-51. 101-127.

A bejegyzés trackback címe:

https://ettyhillesum.blog.hu/api/trackback/id/tr2215520272

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása